-Leülhetek?-mutatott az ágyamra. Kelletlenül bólintottam, majd visszaültem az ablakba, és kíváncsian vártam, hogy Harry mit akar.
-Na tesó mi az? Olyan fura vagy.-lökte oldalba Zayn
-Csak otthon megint veszekednek anyuék, és elegem lett.-hajtotta le a fejét Harry. Ilyennek még soha nem láttam. Régebben se jöttek ki jól a szülei, állandóak voltak a veszekedések, a tányér doblások, és az ajtócsapkodások. Skye-nak, és Harrynek szinte a mi házunk volt az otthonuk.
-Skye-t meg egyedül hagytad?-Harry felé fordítottam a fejemet
-Bezárkózott a szobájába, én meg eljöttem.
-Gratulálok, hogy ott hagytad a testvéredet...-és elkezdtem tapsolni.
-Nia fejezd már be.-kiabált rám Zayn, fogta magát és kiviharzott a szobámból. Nem értettem, hogy mi rosszat mondhattam, nem értettem az egész helyzetet, csak annyit fogtam fel, hogy kettesben maradtam Harryvel.
-Ez nagyon nem volt szép tőled Malik.-nézett rám könnyes szemekkel Harry. Életemben egyszer láttam Őt sírni, amikor elesett a biciklijével, de ez most sokkal fájdalmasabbnak, és komolyabbnak tűnt. Ezt az oldalát, már rég láttam.
-Ne haragudj...nem...nem akartalak megbántani.-leültem mellé. - Figyelj Styles...-kezdtem bele, de ő félbeszakított
-Az ott a naplód?-mutatott az ágyamon lévő füzetre
-Az lenne, de ne...-épp kimondtam volna, hogy ne olvasson bele, de már késő volt. Harry elkezdte lapozgatni a naplómat, én pedig egyre jobban izgultam.
-Mi az Malik, nem tán izgulsz?-mintha tudna olvasni a gondolataimban
-Csak pont azt a naplót fogod, amibe az Arthuros bejegyzések vannak.-a szemem megtelt könnyekkel.
-Vele vesztetted el?-kérdezte, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga
.jpg)
-Vele vagy nem?-tette fel újra a kérdést, de most már a szemembe nézett
-Ha ennyire tudni akarod akkor igen vele, és nagyon hiányzik, és még mindig nagyon szeretem.-felkeltem az ágyról, és az ablakom felé sétáltam.
-Tök szép dolgokat írsz.-némi csodálkozást véltem felfedezni a hangjában
-Melyikre gondolsz?-kérdeztem, de még mindig háttal álltam Harryvel
-"Lassan, fél éve, hogy itt hagytál minket. Azóta nem voltam a sírodnál, nem látogattalak meg, nem bírtam. Túl gyenge vagyok én ahhoz, hogy egy ilyen dologgal megtudjak küzdeni. Nagyon hiányzol, érted? Miért hagytál itt? Pedig megígérted, hogy velem maradsz mindig. A mai napon, beszélgettem Skye-al aki lelket öntött belém, hogy menjek ki egyedül hozzád, és írjak neked pár sort, amit ha személyesen nem is tudok neked odaadni, de hátha valami őrangyal eljuttatja hozzád."-ezeket a sorokat hangosan olvasta fel Harry, miközben még jobban elkezdtem sírni, és visszaidéztem azokat a napokat.
-Ne folytasd kérlek.-szipogtam
-De Malik, most jön a legszebb rész. Tényleg.-próbált győzködni, de nem értettem hogy ez neki miért jó.
-Ha ennyire akarod.-leültem az ablakba mert éreztem, ahogy a lábaim szépen lassan kicsúsznak alólam.
-"Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el, én csak annyit mondanék: Köszönöm, hogy itt voltál velem, de az én életem ennyi volt, nincs tovább. Ha még egyszer láthatnálak, ha még egyszer itt lennél, és simogatnál, csókolnál vagy akár csak hozzám szólnál, nekem az épp elég lenne. De sajnos, ezeket már soha nem fogom tapasztalni. És tudod, belefáradtam itt lenni nélküled, elnyomva az összes gyerekes félelmemmel. Bárcsak egyszerűen mentél volna el, de érzem, hogy a szellemed még mindig itt lebeg mellettem. Ezért nem is tudlak, és nem is foglak téged soha elengedni. Soha. Mindenki azt mondja, hogy majd az idő megold mindent. De ezek a sebek soha nem fognak begyógyulni, mert ezek a fájdalom túl valóságos ahhoz. Ezért is tudom, hogy sok mindent nem tud eltörölni az idő. Még mindig tiéd az egész lényem. Arthur jól jegyezd meg, bárki jönne aki a helyedre lép, elmondom neki, hogy milyen szép is volt a mi kapcsolatunk. A láng továbbá is ég a szívemben, és a tűz még tovább égni fog. Nagyon szeretlek téged Arthur Smith."-hallottam ahogy Harry hangja a végén elcsuklik
-Ennyi elég volt.-elléptem az ablakból, és szó szerint kitéptem Harry kezéből a naplómat.
-Ne haragudj ha ezzel felszakítottam a régi sebeket, de nagyon szépen leírtad.-próbált kedveskedni, de én nem fogadtam el a kedvességét
-Hmm...szerintem ideje lenne hazamenned.
-Amúgy Arthur képe miért van egy Jamaicás képkeretbe?-úgy tett mintha nem is hallotta volna, hogy mit mondtam neki az előbb
-Azért Styles, mert így olyan mintha Jamaicán nyaralna, és ezért nem lenne itt velem. Érted?-kicsit megemeltem a hangomat
*Eközben Zayn szemszöge
Mikor eljutott a tudatomig, hogy Hazza egyedül hagyta Skye-t ebbe a nehéz helyzetbe, azonnal kiviharoztam a szobámból, és tudtam hogy nekem most Skye mellett a helyem, akármennyire is megbántottam Őt. Szüksége van rám.
Felkaptam magamra a bőrkabátomat, és elkezdtem futni Skyehoz. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi csak az, hogy biztonságba tudhassam Őt, magam mellett. Ennyi az egész. Percek alatt megérkeztem a házukhoz, ahonnan elég tisztán lehetett hallani, a szülei kiabálását. Erőt vettem magamhoz, és hosszasan megnyomtam a csengőt. Semmi válasz. Újra próbálta, de semmi. Ezt az ördögi kört játszottam egy ideig, de meguntam. Ezért addig nyomtam a csengőt ameddig ki nem nyitották az ajtót.
-Ki az?-nyitotta ki mérgesen az apja
-Jó estét, elnézést a zavarásért, de Skyehoz jöttem.
-Fel az emeleten, jobbra a második ajtó.-hadarta az apja
-Ismerem a járást, köszönöm.-kezet fogtam az apjával, aki kicsit se tűnt nyugodtan.- Jó estét Mrs. Styles.-köszöntem az anyjának, akinek ki voltak sírva a szemei. Gyors léptekkel felmentem a lépcsőn, majd bekopogtam Skye szobája ajtaján.
-Tűnj el akárki is vagy.-kiabált. Nem szóltam semmit, mert tudtam hogy utál engem, és a pokolba kíván. Ezért újra, és újra kopogtam. Tudtam, hogy Skye nem egy türelmes típus, ezért előbb vagy utóbb kifogja nyitni az ajtaját.
-Mondtam, hogy tű..-nyitotta ki mérgesen az ajtót, és még a szó is belé fagyott, amikor meglátott az ajtaja előtt.
-Skye, engedj be kérlek.-néztem rá nagy szemekkel
-Még van képed idejönni?-próbálta becsukni az ajtót, de odatettem a lábamat, és így nem jött össze neki.
-Kérlek Skye, hallgass meg.
.jpg)
-Skye...-mélyült el a hangom a látvány miatt
-Ezt az oldalamat nem ismered még Zayn...-kezeibe temette az arcát
-Skye, nyugalom azért jöttem, hogy megnyugtassalak.-próbáltam megölelni, de ő eltolt magától
-Megnyugtatni? Még van képed azok után, hogy miként viselkedtél velem? Örülj neki, hogy nem váglak pofon...-elfordult tőlem
-Hallgass meg kérlek...nagyon sajnálom.
-Nagyon sajnálod? Ezt a szót többször hallottam már a szádból, mint azt a szót, hogy "szex". Ami valljuk be eléggé lehetetlennek tűnik, de Zayn Malik még mindig tud meglepetéseket okozni nekem.-teljesen kikelt magából, nem ismertem rá.
-Skye én tényleg nagyon sajnálom, és amint meghallottam, hogy mi történt futottam hozzád.
-Nem érdekel a rohadt kifogásod! Hány lánnyal játszottad ezt el? Tudod mit, inkább ne is válaszolj. Zayn kérlek menj el, így se érzem jól magam, főleg, hogy te is itt vagy így meg végképp kész vagyok.
-Ennyire megbántottalak?-abban a percben tudatosult bennem, hogy mennyire bántottam meg
-Még kérdezed? Nem elég, hogy anyáék itt ordítanak. Harry teljesen bezárkózott, egy lány miatt, akiről nem képes beszélni. Aztán te...te...aki a legjobban megbántott. Semmi nem lesz már olyan mint régen, érted? SEMMI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése