8. Fejezet

Sarkon fordultam, hogy mégse megyek el hozzá nem akarok megint abba a hibába esni mint mindig. Ahogy megfordultam szembe találtam magamat Zaynnel.
-Csak nem hozzám indultál?-nézett rám lenézően
-De igen...-néztem le a földre
-Miért Skye? Miért jössz utánam?
-Én..én...nem tudom Zayn...talán mert érdekelsz?!
-Miért érdekellek én téged? Ilyen jó pasi lennék?-kacéran vigyorgott
-Ha nem lenne ekkora arcod, és ha tudnál a lányokkal bánni akkor igen, jó pasi lennél.-emeltem fel a hangomat
-A nőkkel jól tudok bánni, de lányokkal nem. Ezek között nagy a különbség Skye.
-Ezt most úgy érted, hogy én kislány vagyok?-éreztem ahogy a könnyeim elkezdenek folyni az arcomon, nem akartam hogy így lásson Zayn, de Ő kihozta belőlem.
-Szép lány vagy Skye, és talán még akartam is tőled valamit, de nagyon kislányosan viselkedsz.-rázta meg a fejét
-Azért lennék kislányos mert nem feküdtem le veled, és nem lettem az első szavadra a barátnőd?-szipogtam
-Mondhatjuk így is.
-Nagyon el vagy tévedve Zayn...nagyon.-ez volt az utolsó szavam hozzá. Fogtam magam és elindultam hazafele a szakadó esőbe. Még hallottam, ahogy utánam kiabált, hogy mennyire jó a fenekem. Igen, Zayn ezekhez értett csak. Nem hittem a fülemnek, mikor meghallottam hogy fut utánam Zayn. Reménykedtem benne, hogy bocsánatot fog kérni.
-Skye szóltam hozzád.-fogtam meg a vállaimat
-Zayn?-megfordultam, és csillogtak a szemeim a boldogságtól, hogy talán van még remény.
-Jó a feneked ebbe a nadrágba.-kacsintott
-Csalódtam benned, undorító vagy.
-Miért bébi?-összeráncolta a homlokát
-Nem azért amiket tettél velem, hanem azért mert Te tetted ezeket a dolgokat.-megint elkezdtem sírni de nem érdekelt. Elkezdtem futni, hogy még véletlen se jöjjön megint utánam. Azt hiszem, itt ért véget a kettőnk közötti kapcsolat.

*Nia szemszöge
Az ablakban ültem, és néztem ahogy zuhog az eső. Közben az elmúlt estén gondolkoztam, és féltem, hogy ezek után hogy fog hozzám viszonyulni Harry. Régen nagyon jóba voltam vele. 10 évesen ő volt az én nagy szerelmem, még szerelmes levelet is írtam neki, de soha nem mertem neki odaadni. Azóta ezek az érzések meghaltak bennem, és Harryben is meghalt a jóindulat felém.  Ezért is változott meg a kapcsolatunk. Talán neki köszönhetem azt, hogy ilyen zárkózott lettem. Ahogy ültem az ablakban eszembe jutott, hogy 3 éven át írtam naplót. Elővettem a szekrényem mélyéről, és beleolvastam. Megtaláltam azt a bejegyzésemet, amit akkor írtam amikor elment mellőlem az az ember akit a világon a legjobban szerettem. Mindennek már több mint 4 éve.

"Már 1 hónapja, hogy itt hagytál bennünket. Még most se engedi a tudatom, hogy megküzdjek ezzel a gondolattal. Emlékszem arra a pillanatra amikor az anyukád felhívott engem, hogy te nem vagy többé, mert lezuhant a géped, pedig te csak az apukádat szeretted volna meglátogatni, akit annyira szerettél. Összeestem, sírtam  nem is keveset. Magamat okoltam, hogy miért nem mentem veled, és akkor még most is együtt lehetnénk. Az lényegtelen, hogy hol, a lényeg az hogy ketten, örökké. Azonnal átrohantam anyukádhoz, és  az öcsédhez, aki annyira szeret téged. Megöleltem anyukád, próbáltam vigasztalni miközben kisírta mindkét szemét, miközben én is a saját könnyeimmel küzdöttem. A tesód, hirtelen fel sem fogta az egészet, és hangos sírásban tört ki, amikor eljutott a tudatáig, hogy a példaképként tekintett testvére soha nem tér haza. A sírás csak úgy visszhangzott az egész házban. A könnyek pedig hangosan potyogtak a földre, nehéz lett volna megállapítani melyik kié, de ez nem számít. Arthur basszus, gyere már vissza! Nagyon szeretlek, és soha senkit nem fogok annyira szeretni mint téged. Hiányzik az, ahogyan régen volt, tudod? Most már mindenki nehezebben mosolyog. Hiányzik a mosolyod, és az a jellegzetes nevetésed. Nagyon szeretlek téged."

Miközben ezeket a sorokat olvastam, elkapott a sírás. Nagyon szerettem Arthurt. 1 évet voltunk együtt. A mai napig nem tudtam megemészteni, hogy ő már nincs többé. A sírást, egy hangos ajtócsapódás szakította félbe, ami gondolom Zayn lehetett, de abban a pillanatban hidegen hagyott, ezért elővettem a legelső naplómat amit még kb. 10 évesen írtam. Megtaláltam azokat az részeket amiket Harryhez írtam. Ami egy kicsit megmosolyogtatott.

"A mai napomat, és Harryvel töltöttem. Elmentünk fagyizni, és megnéztünk egy filmet. Elkezdtünk párna csatázni, és azt mondta, hogy milyen szép vagyok. Aaaa álmaim fiúja, biztos ő a lesz a gyerekeim apja. Annyira kis cuki göndör fürtjei vannak. Éésésés annyira szép hangja van. Írtam is hozzá egy kis levelet, de nem merem odaadni neki. Holnap is jön hozzánk, és elmegyünk a játszótérre, amit annyira szeretünk. Szerintem 8 év múlva is, ilyen jó lesz a kapcsolatunk."

Megmosolyogtam, ahogyan és amiket írtam. Visszagondoltam, hogy akkoriban milyen jó is volt. Skye, Zayn, Harry, és én. Mi voltunk a legjobb barátok. Sajnos ez változott. Hihetetlen, hogy az emberi kapcsolatok, 180 fokos fordulatot tudnak venni. Azért sajnálom.

-Nia te meg mit olvasol?-nyitott be a szobámba Zayn
-Ő semmit.-csuktam össze gyorsan a naplómat
-Mutasd már!-jött közelebb
-Nem Zayn, tényleg semmit.
-Arthuros bejegyzéseket olvasol?-komollyá vált a hangja
-Igen...-hajtottam le a fejemet
-Ő most fentről néz téged, és vigyáz rád. Nagyon szeretett téged.-ölelt meg, ami nagyon jól esett
-Tudom...nagyon hiányzik.-hangos sírásba törtem ki
-Shhh nyugi hugi.-nyugtatott. - Arthur majd küldeni fog hozzád, egy olyan pasit aki ugyanúgy fog szeretni mint ő, talán jobban. Hidd el.-simított végig a hátamon
-Remélem.-szipogtam. - Amúgy olyan bejegyzéseket is olvastam, amikor még négyen legjobb barátok voltunk.
-Te Skye, Hazza meg én?-mosolygott
-Igen..és tudod azok a napok, inkább évek nagyon hiányoznak nekem.
-Nekem is nagyon. Engem az zavar, hogy Hazzával ennyire megutáltátok egymást, vagyis inkább te őt.-nézett mélyen a szemembe
-Hidd el van elég nyomós okom, nem szeretni őt...de mégis hiányzik.-néztem le a földre, és a hajam már többé nem takarta azt a bizonyos "Harry Styles" foltot a nyakamon.
-Nia...nagyon megbántottam Skye-t...elég ronda dolgokat vágtam a fejéhez.
-Akkora egy tapló vagy Zayn!-felemeltem a hangomat
-És az nem volt tapló, aki ezt a foltot hagyta a nyakadon?-nézett rám rosszallóan
-Sziasztok, bejöhetek?-lépett be a szobámba Harry