15. Fejezet bevezetése

Másnap reggel hasogató fejfájásra ébredtem. A tegnap este számomra egy hatalmas fekete lyuk. Semmire nem emlékszem...semmire ! Ilyen még soha nem történt velem. Elég ijesztő, és elgondolkodtató látvány volt, hogy az ágy másik végén Harry alszik...meztelen. Tudom, hogy ő mindig is meztelenül aludt, de mi van ha....lefeküdtünk? Nem nem nem.
Gyorsan elhessegettem a fejemben ezeket a gondolatokat, mert köztem és Harry között nem történhetett semmi. Gyorsan beszaladtam a fürdőszobába, és rendbe szedtem magam. Amikor belenéztem a tükörbe, kis híján majdnem sikoltottam mikor megláttam magamat. A ruhám több helyen ki volt szakítva, a hajam kócos volt, a sminkem el volt folyva, és a szám pedig meg volt duzzadva. Halvány lila fogalmam sem volt arról, hogy miket csinálhattam.
Letusoltam, fogat mostam, és egy elfogadható emberi külsőt varázsoltam magamra.

Majd fogtam magam, és lementem a szálloda éttermébe. Próbáltam visszaemlékezni a tegnapra de nem ment. Gyorsan megreggeliztem, és fejfájás nélkül indultam vissza a szobánkba, remélve, hogy Harry felkelt és tud nekem mesélni a tegnapról. Ahogy benyitottam az ajtón, Harry csupasz fenekével találtam szembe magamat.

-Khm.-köszörültem meg a torkomat

-Jó reggelt Nia.-fordította hátra a fejét, és gyorsan belebújt a boxerébe. -Hogy telt az estét?

-Kérlek szépen mesélj, mert semmire sem emlékszem.-ültem le az ágy szélére

-Hogy nem emlékszel semmire?-emelte fel a hangját. -Tudtam....

-Mit tudtál? És mi van? Mesélj már!

-Megcsókoltál.

-Hogy mi?-emeltem fel a hangomat

-Az lényegtelen, hogy hogyan...de megcsókoltál...én pedig visszacsókoltam. Nem akartam, mert tudtam, hogy nem fogsz rá másnap emlékezni, és én nem így akartam az első csókunkat.-nézett le a földre

-Ezt nem hiszem el.-felkeltem az ágyról, és az ablakhoz sétáltam. -De miért csókoltál vissza? Miért nem löktél el?

-Azért mert nem megyek el a lehetőségek mellett, mert azok talán sosem kínálkoznak még egyszer...ilyen egyszerű. És hát szerintem mára megfogja tudni pár ember, hogy te tegnap milyen vadmacskává változtál át..-húzogatta a szemöldökét, és hát igen...visszatért az igazi Harry.

-Ha te nem fogsz terjeszteni rólam hazugságot, akkor én meg nem fogom rólad terjeszteni az igazságot.

-Na jó...fejezzük be ezt az egész baszakodást kettőnk között. Térjünk a lényegre.

*Eközben Skye szemszöge

A tegnapi estét nagyon élveztem, főleg ami a parti után történt Zayn, és köztem. Gyorsan elfoglaltam a fürdőt, és beleültem egy jó nagy meleg vízbe. Csendben feküdtem a kádban lehunyt szemekkel, és visszaidéztem a tegnap történteket, amikor meghallottam, hogy csörög Zayn telefonja.

Állandóan kíváncsi voltam. Ez most se történt másképp. Kipattantam a kádból magamra kaptam egy törölközőt, és az ajtóhoz siettem, hogy halljak valamit.

-Ma este próbáld megszerezni a vörös hajú csaj telefonszámát nekem. Amúgy meg minden a terv szerint halad...imád engem, végülis ki nem?-nevette el magát

A szívem a torkomban dobogott. Akármennyire is próbáltam hinni benne, hogy ezeket nem én rám értette Zayn..nem tudtam hinni. Hallottam ahogy letette a telefont, ezért kiakartam menni hozzá. Ahogy kinyitottam az ajtót, Zaynnel találtam szembe magamat.

-Nocsak, nocsak...-nézett végig rajtam

-Szia.-mosolyt erőltettem az arcomra

-Nem szeretem a kíváncsi lányokat.-mondta felvont szemöldökkel

-Ismersz Zayn...nem vagy az.

-Persze azért voltál rátapadva az ajtóra.

Zayn tekintete szinte megölt, és féltem. Próbáltam kikerülni őt, de ő sokkal gyorsabb és erősebb volt, és megfogta a karomat, hogy még csak véletlenül se tudjak elmenni.

-Kiről beszéltetek?-kérdeztem remegő hangon

-Nyugi édes, ez az én dolgom.

-De de, csak rólam beszélhettél senki másról.

-Ez azt jelenti, hogy nem bízol meg bennem?

-Hát...azt hiszem..nem tudom.-válaszoltam lehajtott fejjel

Zayn szemei kikerekedtek, ami nagyon ijesztővé vált. Megsimította az arcomat, és a karomat majd neki nyomott falnak. Összeszorítottam a fogaimat, hogy semmiféle hangot ne adjak ki. Fájt. Nagyon fájt, hogy ilyet tesz velem. 

-Azt hiszed, hogy csak te vagy az egyedüli lány a világon?-mondta, majd durván megcsókolt. Egyáltalán nem élveztem, mert annyira durva, és érzelem mentem csók volt, hogy legszívesebben felpofoztam volna.

-Miért csinálod ezt velem? Miért hazudsz?-suttogtam

-Hazudok? Kis csillagom, te is olyan vagy mint a többi csaj...idegesítő és..-nem folytatta tovább

-Mond ki Zayn !-kiabáltam -Mond már ki! Ennél jobban már úgysem bánthatsz meg.

-Tudod, hogy csak szexre kellek neked..hallottam.-suttogta a fülembe, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat, és végigsimított a hátamon, majd belemarkolt a fenekembe.

-Ne kérlek.-próbáltam eltolni magamtól

-Tudom, hogy szereted ha ezt csinálom.-próbált újból megcsókolni, de nem engedtem neki

-Zayn most meg mi a bajod?-kérdeztem remegő hanggal

14. Fejezet

-Ó szia Niall gyere.-hívtam be a szobába
-Én most szerintem lemegyek Zaynhez.-pattant fel az ágyról Skye...mindig tudta, hogy mikor kell engem magamra hagyni.
-Nia nekünk beszélnünk kéne szerintem.-ült le mellém az ágyra
-Hallgatlak Niall.-a szívem egyre gyorsabban kezdett verni
-Régóta érzek már egy dolgot, de nem mertem elmondani senkinek, mert zavaró tényezők ezeket befolyásolják.-nézett rám azokkal a szép kék szemeivel, miközben azon gondolkoztam, hogy talán ő is úgy érez irántam mint én, ő iránta.
-Nekem bármit elmondhatsz, én meghallgatlak téged...és kitudja, lehet segíteni is tudok neked.-félénk mosolyra húzódott a szám
-Komolyan mondod?-jött egyre közelebb, a szívem már szinte majd kitört belőlem, annyira dobogott
-Ühüm.-aprót bólintottam
-Akkor szerinted az jó ötlet lenne-e ha megkérném Doniyah kezét?-a kérdés villámcsapásként ért
-Hogy tessék?-kérdeztem vissza
-Tudom tudom, hogy váratlanul ért téged ez a kijelentés, de nagyon szeretem őt, csak most lesz 18 éves...és és nem tudom.-a kezeibe temette az arcát
-Ne haragudj Niall, de ez nekem magas...én ebbe nem tudok segíteni. Sajnálom.-teljesen összezavarodtam, és összefüggéstelenül kezdtem el beszélni. Beleéltem magam, hogy talán Niall most elmondja, hogy tetszem neki, és szakít Doniyah-val...de ismét nagyon kellett csalódnom. Ez a pasizós élet, nem nekem lett kitalálva.
Bamba arccal sétáltam le a lépcsőn, és szemügyre vettem az embereket akik a nappalinkban, konyhánkban, kertünket iszogattak, és beszélgettek. Beszélgettek?! Őrjöngtek, és énekeltek, voltak akik már egy kész pornófilmet kezdtek leforgatni, de a gumi hiánya, megölte a +18as partit.
Leültem egy szabad székre, öntöttem magamnak egy kis üdítőt, és figyeltem az embereket. Persze az eszembe Niall járt, és az, hogy mennyire beégtem saját magam előtt.
-Naa Nia, megcsókolt?-ugrott elém Skye, akiben nem kevés ital volt
-Nincs, és nem is lesz közöttünk semmi. Doniyah-t szereti, és én ezt tiszteletben tartom.-mosolyogtam, de belülről nagyon rosszul éreztem magam.
-Mi a szar?-kiabált
-Shhh meghallja.
-Hogy hallaná meg ebbe a hangos zenébe?! A tesóink eléggé kitettek magukért, isteni ez a buli.-ringatta a csípőjét a zenére, miközben hozzám beszélt. -Gyere már Nia! Igyál te is, de ne olyat amiben nincsen alkohol.-próbált felhúzni a székről
-Azért menjek, hogy lássalak téged és Zayn ahogy nyaljátok egymást? Vagy nézzem ahogy Harry rámászik minden lányra? Vagy nézzem Niall szerelmes tekintetét ami nem nekem szól? Kössz nem.-keltem ki magamból
-Tessék, itt van egy feles. Húzd le, várunk 3percet. Ha tetszik, akkor megteszel nekem valamit, ha nem tetszik akkor békén hagylak a bulizással. Na?-vetette fel az ajánlatot Skye
-Végülis nem veszíthetek vele semmit.-mosolyogtam, és elvettem Skyetól a feles poharat, ami még nem nagyon volt a kezembe.
-Na akkor most húzd le.-utasított Skye, én pedig engedelmeskedtem neki, és egy lendülettel lehúztam a pohár tartalmát. 
-Hú baszki.-kerekedtek ki a szemeim, és elkezdtem köhögni, mint egy szamár.
-Na tetszett? Tölthetem a következőt?-lelkesedett
-Tudod mit? Töltsél már hármat, mert kibaszott jó.-elkezdtem nevetni
Lehúztam a másodikat, a harmadikat, a negyediket, és így tovább. Kellőképpen elfelejtette velem a pia a bánatomat. Teljesen elengedtem magam, és nem érdekelt semmi, és senki. Skye elvolt Zaynnel, persze szépen kialakultak a kis kavargatós párok, amiktől legszívesebben hányni tudtam volna. Soha nem voltam annak a híve, hogy egy partiba több emberrel legyünk...fúj nem. Nem az én stílusom. Amikor már éreztem, hogy kezdtek rosszul lenni, és többet látni, akkor fogtam magam, és kiültem a kertbe.
Nem éreztem magam túl jól...sőt. Az agyam az teljesen ép volt, és tudtam hogy mi történik körülöttem. Ellentétbe a testemmel. Nem tudtam visszafogni magamat. Az eszem nagyon jól tudta, hogy hülyeségeket csinálok, de nem tudtam neki engedelmeskedni.
-Nia itt vagy?-kiabált egy ismerős hang
-Skye?
-Na bébi, látom rendesen berúgtál. Ügyes vagy.-tapsolt örömében
-Mit akarsz?-dőlöngéltem össze-vissza
-Megbeszéltük, hogyha tetszeni fog neked ez a kis ivászat, akkor meg teszel nekem valamit.-ült le mellém Skye
-Na hallgatlak.
-Hamarosan hazamennek az emberek, mert elég késő van már, és veled ellentétben, mindenki kijózanodott
-Mi?-nem fogtam fel miket mond
-A lényeg a lényeg, hogy ma, és holnap egy szállodába lesztek Hazzával, mert szeretnék Zaynnel kicsit kettesben lenni...mert elég sok mindent be kell pótolnunk. Remélem megérted.-ölelt át
-Nekem oké.-legyintettem, de nem jutott el az agyamig, és mit is mondott Skye
-Idehoztam a kocsit, akkor mehetünk?-jött ki Harry is a kertbe
-Tőlem aztán.-felálltam el se köszöntem senkitől, hanem csak egyenes mentem ki a kocsihoz, mert nem bírtam egy helyben állni. Elég gáz látvány lehetett. Még Harry is józan volt, aki elég nagy parti állat szerepében áll.
Nekidőltem Harry autójának, és ott vártam.
-Na indulhatunk?-röhögte el magát
-Mi olyan vicces?-fintorogtam
-Az, hogy te Nia Malik a szerénység, és a becsületesség mintája, most nem tud a világáról mert annyira berúgott.-röhögött ismét
-Akkor is így röhögnél, ha a szállodába rád másznék?-húztam fel a szemöldököm és beültem a kocsiba. Nem voltam józan, így olyanok is kicsúsztak a számon, amiknek nem kellett volna.
A szememmel végigkövettem, ahogy Harry megkerüli a kocsit, és beül. Persze a tipikus hajrázás, és a flegma lenéző nézés nem maradhatott el.
-Remélem tudod, hogy most elég nagy hülyeséget mondtál.-vágta a szemembe
-Meglepetés!-mondtam, és előhúztam a táskámból egy üveg whiskyt
-Na azt most tedd el, és ki ne nyisd. Nem tetszik nekem ez a Nia.-váltott át komolyba
-Ne légy ilyen morci Harry baba.-simítottam végig az arcán
-Miért csinálod ezt Nia?-fordította el az arcát
-Mert mindent elbasztam. 18 éves leszek 1 hét múlva, és nem éltem ki magam.
-És így akarod kiélni magad? Szörnyen nézel ki.-mért végig a szemeivel
-Te meg szexi vagy. Most úgy megcsókolnálak.-vészesen közel hajoltam hozzá
-Nem lehet Nia.-tolt el magától
-De akkor az éjszaka mit akartál velem csinálni?-vissza fészkeltem magam a helyemre, és keresztbe tettem a kezeimet
-Akkor te józan voltál, és most nem vagy az. Te nem ilyen vagy, holnapra megbánnád.
-Akkor indítsd el azt a kibaszott kocsit, én menjünk.-flegmáztam
Láttam a szemem sarkából, ahogy Harry megrázza a fejét, és forgatja a szemeit. Az út elég siralmasan telt. Szinte már az ablakon feküdtem, és röhögtem a mellettem elsuhanó kocsikon. Persze ennek a hatására, Harry felhangosította a rádiót, hogy még csak véletlen se hallgassa az én vihogásomat.
Egy szép kis szállodánál parkolt le.
-Na szállj ki, vagy nyújtsak meg kérvényt?-kezdte a flegmázást
-A nyelvedet kinyújthatnád.-adtam a választ
Harry agresszívan kicsatolta magát, majd átsietett az én oldalamra, és nagy nehezen kiszedett a kocsiból.
-Gratulálok az életedhez Nia.-nézett végig rajtam.
Nem voltam egy szexi látvány. A sminken le volt folyva, a ruhám össze-vissza volt szaggatva, és a hajam úgy nézett ki mint egy szénaboglya.
Neki támasztottam magamat az autónak, és farkasszemet néztem vele. Arra vártam, hogy hátha mond valami kedveset, de arra várhattam. 
-Hát akkor én most ezt meghúzom.-nyitottam ki a whiskys üveget
-Azt próbáld meg.-nyúlt az üveg felé, de én eldugtam a hátam mögé.
-Csókolj meg.
-Nem foglak Nia.-hátrébb húzódott
-Megcsókolsz?-kérdeztem újra
-Akkor nem iszol, és végre békén hagysz?
-Taláááááááán.

-Ah...jó.-azonnal az ajkaimra tapadt, és a kezeiből kiestek a táskák amikben a ruhák voltak, hogy át tudjon ölelni. Annyira erősen taszított az autóhoz, hogy már szinte fájt a hátam, de nem érdekelt mert nem tudtam betelni az ajkaival. Egyre hevesebben csókolt, kezdtem én is, és ő is elgyengülni, amikor éreztem, hogy elkezd távolodni tőlem, de én nem akartam még elengedni őt.

-Engedj el Nia.-szólt hozzám, de már sokkal kedvesebben
Nem válaszoltam semmit, csak bólintottam. Teljesen sokk alatt voltam a csók miatt. Követtem Harry nagy lépteit. Amikor felértünk a szobánkba, egy hatalmas franciaággyal találtam szembe magam.
-Ez?-mutattam az ágyra
-Te jobbról, én balról.-dobta le a táskákat Harry
-Te jobbról, én pedig rajtad?-nyújtottam ki a nyelvemet
-Most azonnal feküdj be az ágyba Nia.-utasított
Ezek után pedig teljes filmszakadás.

13. Fejezet

-Nem Harry, ezt nem tehetjük.-toltam el magamtól
-De basszus miért nem?
-Mert nem Harry.-véglegesen eltoltam magamtól, és visszabújtam a takaró alá. Morgolódott magában, de nem nagyon érdekelt, csak azon kattogott az agyam, hogy majdnem lefeküdtem vele, és hogy teljesen ki voltam a szolgáltatva a számára. Nekem ez túl sok volt. Ennyire eseménydús napom még soha nem volt. Éreztem amikor Harry befeküdt mellém az ágyba, mondanom sem kell, hogy mindezt meztelenül tette. Alig aludtam az éjszaka, reggel is elég hamar felkeltem, meg csengettek. Lecsoszogtam a lépcsőn, és Mrs. Styles-sal találtam szembe magamat.
-Jó reggelt Jane, mi történt?-a szemei vörösek voltak
-Ne haragudj, hogy ilyen korán jöttem, de mivel most 1 hetes szünetetek van, ezért kérlek titeket had maradjon itt nálatok Skye, és Harry már a szüleitekkel is beszéltem, de nagy bajok vannak nálunk, és nem akarjuk, hogy a gyerekek érezzenek ebből bármit is.-teljesen összezavarodottan beszélt.
-Számíthat rám!-egy lágy mosoly eresztettem neki, láttam hogy nagyon nincs jól.
-Bíztam benned Nia, és kérlek, hogy a gyerekeimnek ne szólj erről az egészről semmit. Hazudj nekik kérlek.
-Segítek mindenben.-megöleltem
-Köszönöm szépen. Szia Nia.
Annyira rossz volt ilyen állapotba látni Jane-t, aki szint a pót anyukám. Bementem a konyhába, főztem magamnak egy kávét, és leültem gondolkodni, hogy mi is történt Harry és köztem. Maga a gondolat, hogy teljes testközelből éreztem őt, megborzongatott. Pedig én nem szeretem Őt, vagyis mint barát bírom Őt, de mint egy férfi akit szerelemből szeretsz, úgy nem. Már régóta tetszik nekem egy fiú. Sajnos ő tabu téma a számomra, mert van barátnője, akit nagyon szeret, és soha nem voltam egy kapcsolat romboló ember, ezért nem avatkozok bele a dolgukba. Csak rossz nézni, hogy őt öleli, és őt csókolja helyettem. De mit is gondoltam? Nem vagyok egy modell lány. Nem tetszhetek mindenkinek, sőt szerintem senkinek se. Nincsen szőke hajam, kék szemem, napbarnított bőröm sincs. De mégis a tudatalattim jelzi, hogy már megszületett az a bizonyos ember, aki engem úgy fog szeretni ahogy vagyok. Nem lesznek kifogásai ellenem, és a hibáimmal együtt fog szeretni. Akármilyen nehéz kimondani, nekem nem Arthur volt az igazi, hanem az első nagy szerelmem, és a kettő között hatalmas a különbség. 2éve nem volt senkim, ami nem a legjobb érzés, de az én időm még nem érkezett el. Ott fent, a nagykönyvben már megvan írva, hogy mi az én sorsom, és ez ellen tenni nem tudok. Csak várok...de meddig?
-Jó reggelt Nia.-futott le a lépcsőn Skye
-Jajj de ki vagy te virulva.-húzogattam a szemöldökömet
-Van miért drágám.-vett egy poharat a kezébe, és töltött a kávéból
-Bocsi, de nem fogom megkérdezni, hogy mi történt mert mégis csak a tesómról van szó...-fintorogtam
-A lényeg annyi, hogy imádom.
-Na azért ne ilyen gyorsan, nehogy aztán sérülj...
-Nem fogok ne aggódj.-mosolygott
-Ma mit csináljunk? Apropó, anyud jött reggel, és közölte, hogy itt lesztek nálunk a szünetben.-próbáltam rezzenéstelen arcot vágni
-Úristen ez komoly?-ugrott a nyakamba.-Akkor parti hard.
-Te nagyon fel vagy dobva.-nem nagyon látszódott rajtam, hogy örülök Skye boldogságának, pedig örültem csak nyomasztottak dolgok, amiket nem mert elmondani neki.
-Hát mivel ma házibuli van nálatok.
-Tessék?-villámcsapásként érintett a kijelentése
-Nem mondta Zayn vagy Harry? Majdnem az egész sulit meghívták.-nevette el magát
-Hát ez remek...anyuék első számú szabálya, hogyha nincsenek itthon akkor nincs házibuli a tudtuk nélkül...fasza esténk lesz.-forgattam a szemeimet, mert semmi kedvem nem volt bulizni, azzal a tudattal, hogy Harry egészen 1 hétig az én szobámban fog élni.
-Itt lesz Niall is.-húzogatta kacéran a szemöldökét
-Skye, fogd be kérlek. Mikor is lesz a buli?-próbáltam terelni a témát
-Este 9re jönnek, addig be kéne vásárolni, meg ruhát is kéne venni, me...-nem engedtem, hogy befejezze a mondandóját
-Oké Skye értettem, de most felmegyek kicsit visszafekszek még. Puszi
Felmentem a szobámba, ahol Harry még mélyen aludt. Befeküdtem mellé az ágyba. Már épp elaludtam volna, amikor megfogta a derekamat és magához rántott. 
-Harry baszki, meztelen vagy!-ugrottam el mellőle
-Tegnap ez még nem volt olyan nagy baj.-nevette el magát
-Kösz Styles. Inkább aludj este úgyis meghúzol, minden két lábon járó csajt.-teljesen felidegesített, ezért bementem a fürdőbe, és kicsit rendbe tettem magam, ha már Skye-al kimozdulunk egy kicsit. Talán nekem is sokkal nyitottabbnak kéne lennem.

-Hm nem nézel ki rosszul.-suttogta a fülembe Harry, mikor kiléptem a fürdőből. Szinte már rosszul voltam ettől az egész szitutól, de ha újra barátomnak akarom őt hívni, akkor tűrnöm kell sok mindent.
-Kösz.-vágtam oda hozzá, és kiléptem a szoba ajtón.
Skye már a bejárati ajtónál várt engem, egy széles mosoly kíséretében.
Majd elindultunk a legközelebbi plázába.
Már több órája álltam egy helybe, és néztem ahogy Skye nézegeti magát a tükörbe a szebbnél szebb ruhákban, és közben egész végig Zaynről beszélt.
Mikor ezt meguntam leültem egy bolt melletti kávézóba, és néztem a mellettem elsuhanó embereket. Ekkor észrevettem, egy elég ismerős szöszi gyereket. Kaptam az alkalmon és utána siettem.
-Ő szia Niall.-kiabáltam utána
-Szia Nia, hát te mit keresel itt?-jött közelebb és kivillantotta a fogszabályzós mosolyát
-Hát izé, elkísértem Skye-t vásárolni, meg hát készülünk az esti buliba.-hihetetlenül zavarba voltam előtte, nem is tudom miért
-Igen megyek én is, de sajnos Doniyah nem tud eljönni.-mikor kimondta, hogy nem jön Doniyah szinte kiugrottam volna a bőrömből
-Ó sajnálom...-persze hazudtam
-De most rohannom kell, majd este.-hadarta, és megölelt. 
Ott álltam egy helyben, és néztem ahogy elhagyja a épületet. Nem vagyok normális, komolyan!
-Hahó Nia!-csettingetett a szemem előtt 
-Ja igen itt vagyok.-ráztam meg a szememet
-Láttam mi történt itt, láttam itt volt Niall.-mosolygott
-Hagyjál már Skye. A barátnője az unokatesóm.-vágtam oldalba
-Báár a tesómnak jobban örülnék.-nevette el magát
-Bolond.-mosolyogtam, és elindultunk a kijárat felé.
Mikor hazaértünk, Zayn és Harry már a piákat rendezgették az asztalon, és a jobbnál jobb zenéket tették be, ami szinte dübörgött.
-Sziasztok.-kiabáltam, hogy meghallják, hogy hazaérkeztünk
-Bébi.-szaladt Zayn Skyehoz, és egy hosszú szenvedélyes csókot váltottak. Mi csak összenéztünk és mosolyogtunk. A mosolya az évek alatt sem változott semmit. Ugyanolyan aranyos mint volt...csak idősebb kiadásban.
-Na jó fiatalok elég, mert szerintem nekünk el kéne készülnünk.-szóltam közbe
-Mi még este tárgyalunk.-suttogta Zayn Skyenak, amit nem értettem.
Felmentünk a szobámba, és elkezdtünk iszogatni, zenét hallgattunk képeket csináltunk. Mint két normális 17 éves lány.
-Te Nia, neked tényleg bejön Niall?-szólalt meg Skye
-Az az igazság, hogy igen...de ez csak plátói...Na de hanyagoljuk ezt a témát.
-Akkor bébi, ma este tegyél ki magadért, mert itt lesz Doniyah nélkül.-kacéran kezdett el mosolyogni
-Ő az unokatestvérem Skye.-nevettem el magam
9 óra fele hallottuk, ahogy érkeznek az emberek, és egyre hangosabb lett a zene, és hangzavar is. Gyorsan felöltöztünk.
-Na Skye, szerinted milyen? Mert szerintem elég ribis...-néztem meg magam a tükörbe

-Hát te teljesen hülye vagy ! Nagyon szexi vagy, nem tudom eddig miért nem hordtál ilyen ruhákat. Na és én?-nézett bele a tükörbe Skye

-Drágám, nem hiába szeret a tesóm.-mosolyogtam
-Lányok bejöhetek?-kopogtam be az ajtómon

12. Fejezet

-Mert ha nem fogunk aludni, akkor mit fogunk csinálni?
-Játszunk !-jelentette ki
-Harry nem vagyunk már 10 évesek.-elnevettem magam
-De kérlek. Ha újra barátok akarunk lenni, akkor szerintem elég sok dolgot be kell pótolnunk. Mellesleg, nem tudok úgy aludni, hogy mellettünk lévő szobába, a húgomat kényezteti a tesód.
-Ugye tudod, hogy ez most elég betegesen hangzott?-széles mosolyra nyitottam a számat, ilyen is régen volt, hogy Harry Styles megnevetett. Régen mindig ő volt az, aki mindig megmosolyogtatott. 
-Igen tudom, na de gyere!-felmentünk a szobámba, leültünk az ágyra, és elkezdett kérdezgetni. Először elég szűkszavúan válaszolgattam neki, de a középre már eléggé belelendültem én is. Félreértés ne essék, ez nem olyan játék, hogy vetkőzzünk le, és mindenki csókolózik mindenkivel. Egyáltalán nem. Ez annál sokkal jobb volt.
-Na akkor most én kérdezek. Bejön neked Niall?-(Niall az egyik osztálytársunk, és igazán jó pasi.)
-Most erre mit mondjak?
-Igent vagy egy nemet. Egyszerű.-keresztbe tette a kezeit
-Helyes pasi, de ott van neki Doniyah aki mellesleg az unokatesóm. Na de most én kérdezek.-beleharaptam az alsó ajkamba, mert egy olyan kérdés jutott eszembe, amit eddig soha nem mertem volna megkérdezni.
-Ezt ne csináld.-elmélyült Harry hangja
-Mit ne csináljak?-teljesen értetlenül ültem Harry előtt
-Hogy itt harapdálod előtt a szádat, csak aztán nehogy én harapdáljam neked...
-Harry ne már.-elnevettem magam, és hozzádobtam egy párnát
-Na jó.-dobta le a földre a párnát.-Ezért mert itt harapdáltad a szádat ezért...
-Ezért mi? Nem fogok vetkőzni.-már kezdtem felháborodni
-Hmm most, hogy így mondod nem lenne rossz ötlet, de most megelégszek azzal, hogyha benyitsz Zaynékre.
-Neked elment az eszed?-nagyot nyeltem.-Én be nem nyitok rájuk, abban biztos lehetsz.
-Na ha ellenkezel, akkor nem lesz elég annyi, hogy szimplán benyitsz rájuk, hanem énekelned is kell közben.
-Te beteg vagy, hajnali fél2 van, és nyissak be a tesómra és a legjobb barátnőmre, akik épp...
-Akik épp szexelnek. Én se mondhattam volna szebben.-féloldalas mosolyra húzta a száját, és élvezte, hogy így kibaszhat velem.
-Akkor szívd ki a nyakam egyből...-mikor elhagyták a számat ezek a szavak, akkor esett le, hogy mit is mondtam. Harry tekintete teljesen elsötétült, a kezeit elkezdte tördelni, és az ajkait kezdte rágni. Magyarul, teljesen zavarba jött.
-Taylortól kell énekelned az I knew you were trouble-t.-jelentette ki, mintha nem is hallotta volna amit az előbb mondtam neki.
Nem ellenkeztem Harrynek, mert eléggé féltem attól a bizonyos "sötét" Harrytől, és nem akartam megtapasztalni azt, hogy milyen akkor ha valaki felbosszantja. Ezért lassan odasétáltam Zayn szobájához, ahonnan erőteljesen hangok szűrődtek ki, és szidtam magam, hogy megteszem ezt. Persze Harold drága ott állt mellettem, hogy még csak véletlen se hagyja ki ezt a jelenetet. Nyúltam a kilincshez, de Harry visszahúzott.
-Most mégis mi a francot művelsz?-kérdeztem miközben ráestem Harryre, mert  eléggé béna vagyok.
-Csak kíváncsi voltam, hogy megteszed-e azt amit kérek, csak azért, hogy én nevethessek...mint régen.- az utolsó két szót, kiemelte
-Te teljesen meg vagy hülyülve.-próbáltam, felkelni az öléből ami nem jött össze, mert ismét visszahúzott.-Harry engedj már el.-elkezdtem nyavajogni
-De ez olyan vicces, hogy mi itt...-nem tudtam befejezni a mondatát, mert kilépett Zayn az ajtón, egy szál alsónadrágba.
-Te meg mégis mi a francot kerestek itt?-némi idegességet véltem felfedezni a hangjába
-Semmit Zayn, mi épp indulni készültünk.-dadogtam mint egy hülye, és próbáltam felkelni a földről, amit most már Harry is engedélyezett.
-Na én is így gondoltam.-mondta Zayn, és becsapta az ajtót úgy, hogy az majdnem kiesett a helyéről.
-Gratulálok Hazza.-mondtam idegesen
-Mit akarsz? Tök vicces volt.-röhögőgörcsöt kapott szinte, és 10 perc így telt el, hogy röhögött mint egy szamár.
-Na jó most már elég lesz. Most pedig alszunk mert sok volt nekem ez a mai nap.-ezzel a lendülettel bementem a fürdőbe, és gyors letusoltam. Persze bezártam az ajtót, mert kitelik tőle, hogy bejön miközben én épp tusolok. Ismerem már elég jól. Mikor végeztem átöltöztem a pizsamámba, most kivételesen mert általában meztelenül alszok, csak úgy mint Harry. Felvettem egy kinyúlott pólót, és egy bugyit.
-Te a bal oldalt, én meg a jobb oldalt alszom, és semmi közeledés.-utasítottam Harryt, aki próbálta eljátszani a sértődött gyereket, de nem nagyon jött össze neki.
Semmi választ nem adott rá, hanem befeküdt az ágy bal oldalára magára húzta a takaró egyik felét, és elaludt. Ez nem tetszett nekem, mert Ő soha nem engedte azt, hogy övé legyen az utolsó szó. Lehet, hogy mégis változott? Franc se tudja. Nem is agyaltam tovább, hanem befeküdtem a jobb oldalra, és percek alatt elnyomott az álom. Az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy valaki az oldalamat simogatja. Félelmemben összerezzentem, és egy rekedtes hang suttogott a fülembe.
-Azt szeretném, hogy jól érezd magad velem.-a puszta hangjától zavarba jöttem, és szinte a szívem már a torkomban dobogott annyira féltem, minden érintésétől. Az ajkai szinte súrolták az állkapcsomat, és kissé lehúzta a felsőmet a vállamon. A testem megmerevedett amikor a nagy keze vészesen közelített arra a bizonyos "részre", de eltoltam a kezét, még mielőtt odaért volna. Harry a szemeit egész végig az arcomon legeltette, emiatt a légzésem egyre nehezebb lett. Összekulcsolta a kezét az enyémmel, és lassan előre húzott. Felkelt, és leült az ágy szélére utána rám nézett ismét. Visszahúztam a kezeimet, de ő elkapta, és közelebb húzott addig, ameddig a lábai közé nem értem. Hatalmas tenyerét rátette a combomra, ami hatására a mellkasom  rohamos ütembe mozgott fel-le. Megemelte a combjaimat, ezzel arra célzott, hogy üljek rá. Harry hátrébb tolta magát az ágyon, a kezeimet pedig a mellkasán pihentettem. Úgy viselkedtem mint aki soha nem volt még pasival. De ő Harry. Akármennyire próbált az agyam ellenkezni minden érintésének, de a testem ezt nem engedte. Szemeit nagyra nyitottam, mikor a kezét a pólója aljára tette, és egy hirtelen mozdulattal kibújt belőle, és ledobta a földre. A szemeimet nem tudtam levenni a felsőtestéről, és az újonnan varratott tetkóiról. Megragadta a kezeimet, és felhozta a vállára, ezután pedig a kulcscsontjához vezette. 
-Kérlek Nia.-könyörgött

11. Fejezet

Felálltam az ágyról, oda sétáltam Zaynhez, magam elé fordítottam és megcsókoltam. Nem bírtam az érzéseim felett uralkodni, és nem is akartam.
Az elején éreztem, hogy Zayn nagyon meglepődött, hogy így letámadtam, de nem volt ellenére. Szép lassan ledöntött az ágyra, majd megszakította a csókunkat.
-Biztosan szeretnéd Skye? Nem kötelező...
-Fogd már be.-esélyt se adtam neki, hogy hozzám szóljon, hanem gyorsan megcsókoltam. 
-Jó lesz, bízz bennem.-suttogta a fülembe
Magabiztosan éreztem magam, és éreztem hogy Zayn tényleg biztonságban tart engem. Ez az érzés felülmúlhatatlan. Zayn csókjai még édesebbek, és gyengédebbek lettek. Ujjaimmal beletúrtam a már így is kócos hajába, miközben Zayn a hátamat kezdte simogatni, és kínzó lassúsággal vette le rólam a felsőmet. Végigsimította a melleimet, és belemosolygott a csókunkba. Itt már eléggé megjött a bátorságom, és elkezdtem az ő felsőjét is lehúzni. Mikor nagyon nehezen levettem róla, megpillantottam a tökéletes felső testét. Köpni nyelni nem tudtam, sexgod. 
Amikor már mindketten majdnem meztelenek voltunk, a csupasz mellkasamhoz öleltem, és éreztem ahogy ver a szíve.
-Ezt váltod ki belőlem, érzed?-nézett rám nagy szemekkel Zayn
-Belőlem pedig ezt.-ledöntöttem újra az ágyra, és elérkezettnek láttam az időt, hogy megtörténjen az amire már régóta várunk mindketten.ű

*Eközben Nia szemszöge
-Basszus Harry megfogunk ázni.-nyitottam ki az esernyőt
-Mekkora fless, hogy éjfélkor itt sétálunk szakadó esőbe.-röhögött
-Hát majd az is fless lesz, hogyha holnapra mindketten beteg leszünk.-forgattam a szemeimet
-Jajj Nia, próbáld már elengedni magad, és élvezd már ki az élet mindegy egyes percét. Mert nem tudhatod, mikor lesz vége..
Harry utolsó szavain nagyon elgondolkoztam, és rájöttem, hogy tényleg élveznem kéne az életet, és nem a szürkeségben élnem.
-Na jó meggyőztél.-sok év eltelte után, most mosolyogtam először Harryre
Rengeteget beszélgettünk Harryvel sétálás közben, ő is elmesélte mi történt vele ameddig nem beszéltünk, és én is. De egy dolog viszont nem hagyott nyugodni.
-És te meg Lottie együtt vagytok?-eléggé bizonytalanul kérdeztem meg, mert féltem a válaszától
-Alkalmi.-adta az egyszerű választ
-Oh...akkor nem sokat változtál.
-Tudod Nia, én is ember vagyok, és vannak szükségleteim...de amúgy utálom mint a szart.-némi cinikusságot hallottam a hangjában
-Na jó most menjünk haza, mert nem akarok veled megint összeveszni.-mondtam
Legszívesebben ott helyben leoltottam volna Őt, hogy mégis mit képzel magáról, hogy így kihasznál egy lányt? Jó persze Lottie az iskola "közös lyuka" de akkor is, ez annyira undorító. Persze, mi mást várhattam volna tőle?!
Haza fele menet, próbáltam elterelni a gondolatomat, Lottieról és Harryről, de nem ment. Egész végig egy kép volt előttem, hogy ők ketten egy ágyban... még a hideg is kirázott. Kis idő után hazaértünk, de lehet épp rosszkor.
-Jézusom Harry, mik ezek a hangok?
-Drága Nia ezek a tesóink.-megnyalta az alsó ajkát, és elkezdtem félni Harrytől. 
-Na jó, inkább menjünk aludni.-elkezdtem felfutni a lépcsőn, de Harry a karom utána kapott.
-Mi most nem fogunk aludni.-jelentette ki teljes komolysággal.

10. Fejezet

-Azért is jöttem Skye, hogy újra kezdjük az egészet.-próbáltam újra megölelni

-Újrakezdeni? Mit Zayn?-nézett rám csillogó szemekkel

-Ezt.-egy hirtelen ötletből kiindulva a kezemmel megfogtam Skye arcát, és megcsókoltam. Először ellenkezett, de a végén megadta magát. Egy ideig ott álltunk a rumlis szoba közepén, és csak öleltük egymást. Szerettem volna biztonságba tudni. Eldöntöttem, hogy mindig mindentől megfogom Őt védeni, ha még az életem árába is kerül, akkor is. Ő az enyém marad, senki másé.

-Zayn ezt most miért kellett?-suttogott becsukott szemekkel

-Nem tudom, csak éreztem, hogy kell. Ne haragudj.-végig simítottam az arcát

-Talán újra kezdhetjük a kapcsolatunkat?

-Nagyon szeretném ha minden olyan lenne mint régen. A szüleim most nem érdekelnek, csak jó lenne abba a tudatban élni, hogy Nia, Harry és te ott vagytok nekem...ez hiányzik.

-Akkor gyere.-nyújtottam ki a kezemet. -Most eljössz hozzánk, holnap úgyse kell suliba menni, és nálam alszol.

-És Harry?

-Nálunk van, ott alszotok mind a ketten.-és Skye végre megfogta a kezemet, rég volt ilyen nyugodt, és szép pillanatunk együtt.

-Akkor menjünk, de átöltözök ha nem baj, mert elég gázul nézek ki.-nevetett

-Na visszatért az igazi Skye.-nevettem én is

*Nia szemszöge

-Mintha Jamaicán nyaralna?-nevette el magát

-Nem kell kiröhögnöd. Talán így könnyebb volt feldolgoznom.-néztem le a földre

-Ne haragudj Nia, nem akartalak megbántani.-ledermedtem a szavain

-Nia? Te most komolyan Niának szólítottál?-álltam fel

-Igen, mert meguntam ezt az örökös beszólogatós dolgot kettőnk között, és szeretném ha kibékülnénk...bár azt se tudom min vesztünk össze anno..

-Talán azon Harry (kiemeltem a Harry szót), hogy ott hagytál engem 15 évesen amikor láttad, hogy kirabolnak és te nem jöttél oda segíteni még akkor sem amikor megláttad, hogy az egyik rabló meg is pofozott. Te csak ott álltál a túl oldalt, és néztél majd elfutottál. Na emlékszel?

-Legrosszabb nap volt az életemben. Elmondom neked, hogy azért tartom veled a távolságot mert nagyon szégyellem magam, de a múlt este óta az megváltozott.-imádtam hallgatni a rekedtes hangját

-Kérlek erről ne beszéljünk.-újra az ablak felé fordultam

-De nekem tetszett az este, olyan kis ártatlan vagy.-suttogta a nyakamba

-Styles!-kiabáltam

-Harry.-mondta, és eltávolodott tőlem

-Oké Harry, de most menj haza kérlek, mert elég fárasztó napom volt.-mutattam az ajtó felé

-Miben fáradtál el szépség?

-Ne hívj így Harry. Talán a sok feltörő kellemetlen érzésben...-nem bírtam befejezni a mondatomat, mert meghallottam Skye és Zayn hangját ahogy nevetgélnek

-Ezt te is hallod?-suttogott Harry

-Igen, de ez mégis mit jelentsen?-suttogtam én is, hogy minden halljunk

-Szerintem..khm..-perverzen kezdett mosolyogni Harry

-Harry ne már kérlek.-oldalba vágtam, de én is elkezdtem nevetni

-Úú jönnek fel, gyorsan üljünk le az ágyra.-utasított, hogy nehogy észrevegyék, hogy hallgatóztunk

-Na sziasztok fiatalok.-lépett be az ajtón Zayn, akinek az arcáról le se lehetett volna törölni a mosolyot

-Skye.-ugrottam fel az ágyról és a nyakába ugrottam

-Bébi.-köszöntött ő is

-Akkor ti most....?-kérdezte érdeklődve Harry

-Azért alszik ma itt Skye, hogy mindent megtudjak beszélni vele.-mosolygott Zayn Skyra.-És ha nem zavar mi most el is vonulunk mert elég sok megbeszélni valónk van.-folytatta Zayn

-Harry ma itt alszunk mindketten, hogy anyuék nyugodtam megtudják a dolgokat beszélni.-amilyen gyorsan hadart Skye, olyan gyorsan tűntek el a szobámból a jövő szerelmespárjai.

-Hát akkor te most itt fogsz aludni?-néztem rá Harryre, és féltem tőle

-Nagyon úgy tűnik... viszont nem akarunk elmenni sétálni? Az eső is elállt, és most itthon meg unatkoznánk...bár ha rajtam múlna nem unatkoznánk..-húzogatni kezdte a szemöldökét

-Harold! Azért ekkora spanok nem lettünk, de a sétában benne vagyok, csak felöltözök.

*Skye szemszöge

Imádtam Zaynnel lenni, mert ha érzem hogy a közelemben van, akkor semmi rosszra nem tudok gondolni. Ahogy a szobája felé vettük az irányt, éreztem, hogy most azonnal kell. Beértünk Zayn szobájába, ahol leültem az ágyra, és figyelni kezdtem Zayn mozdulatait.Teljesen levett a lábamról.

-Biztonságban vagy. Mellettem mindig is abban lesz.-suttogta

Én hittem neki, és barátság újrakezdése ide vagy oda nem érdekelt. Akartam őt mindennél jobban. Kérdés, hogy ő akar-e engem?

9. Fejezet

-Hazz gyere!-szólalt meg Zayn. Pont Harry hiányzott az életemből.
-Leülhetek?-mutatott az ágyamra. Kelletlenül bólintottam, majd visszaültem az ablakba, és kíváncsian vártam, hogy Harry mit akar.
-Na tesó mi az? Olyan fura vagy.-lökte oldalba Zayn
-Csak otthon megint veszekednek anyuék, és elegem lett.-hajtotta le a fejét Harry. Ilyennek még soha nem láttam. Régebben se jöttek ki jól a szülei, állandóak voltak a veszekedések, a tányér doblások, és az ajtócsapkodások. Skye-nak, és Harrynek szinte a mi házunk volt az otthonuk.
-Skye-t meg egyedül hagytad?-Harry felé fordítottam a fejemet
-Bezárkózott a szobájába, én meg eljöttem.
-Gratulálok, hogy ott hagytad a testvéredet...-és elkezdtem tapsolni. 
-Nia fejezd már be.-kiabált rám Zayn, fogta magát és kiviharzott a szobámból. Nem értettem, hogy mi rosszat mondhattam, nem értettem az egész helyzetet, csak annyit fogtam fel, hogy kettesben maradtam Harryvel.
-Ez nagyon nem volt szép tőled Malik.-nézett rám könnyes szemekkel Harry. Életemben egyszer láttam Őt sírni, amikor elesett a biciklijével, de ez most sokkal fájdalmasabbnak, és komolyabbnak tűnt. Ezt az oldalát, már rég láttam.
-Ne haragudj...nem...nem akartalak megbántani.-leültem mellé. - Figyelj Styles...-kezdtem bele, de ő félbeszakított
-Az ott a naplód?-mutatott az ágyamon lévő füzetre
-Az lenne, de ne...-épp kimondtam volna, hogy ne olvasson bele, de már késő volt. Harry elkezdte lapozgatni a naplómat, én pedig egyre jobban izgultam.
-Mi az Malik, nem tán izgulsz?-mintha tudna olvasni a gondolataimban
-Csak pont azt a naplót fogod, amibe az Arthuros bejegyzések vannak.-a szemem megtelt könnyekkel.
-Vele vesztetted el?-kérdezte, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga

-Ez most, hogy jön ide? Styles, ez most nem a legalkalmasabb szerintem.
-Vele vagy nem?-tette fel újra a kérdést, de most már a szemembe nézett
-Ha ennyire tudni akarod akkor igen vele, és nagyon hiányzik, és még mindig nagyon szeretem.-felkeltem az ágyról, és az ablakom felé sétáltam.
-Tök szép dolgokat írsz.-némi csodálkozást véltem felfedezni a hangjában
-Melyikre gondolsz?-kérdeztem, de még mindig háttal álltam Harryvel
-"Lassan, fél éve, hogy itt hagytál minket. Azóta nem voltam a sírodnál, nem látogattalak meg, nem bírtam. Túl gyenge vagyok én ahhoz, hogy egy ilyen dologgal megtudjak küzdeni. Nagyon hiányzol, érted? Miért hagytál itt? Pedig megígérted, hogy velem maradsz mindig. A mai napon, beszélgettem Skye-al aki lelket öntött belém, hogy menjek ki egyedül hozzád, és írjak neked pár sort, amit ha személyesen nem is tudok neked odaadni, de hátha valami őrangyal eljuttatja hozzád."-ezeket a sorokat hangosan olvasta fel Harry, miközben még jobban elkezdtem sírni, és visszaidéztem azokat a napokat.
-Ne folytasd kérlek.-szipogtam
-De Malik, most jön a legszebb rész. Tényleg.-próbált győzködni, de nem értettem hogy ez neki miért jó.
-Ha ennyire akarod.-leültem az ablakba mert éreztem, ahogy a lábaim szépen lassan kicsúsznak alólam.
-"Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el, én csak annyit mondanék: Köszönöm, hogy itt voltál velem, de az én életem ennyi volt, nincs tovább. Ha még egyszer láthatnálak, ha még egyszer itt lennél, és simogatnál, csókolnál vagy akár csak hozzám szólnál, nekem az épp elég lenne. De sajnos, ezeket már soha nem fogom tapasztalni. És tudod, belefáradtam itt lenni nélküled, elnyomva az összes gyerekes félelmemmel. Bárcsak egyszerűen mentél volna el, de érzem, hogy a szellemed még mindig itt lebeg mellettem. Ezért nem is tudlak, és nem is foglak téged soha elengedni. Soha. Mindenki azt mondja, hogy majd az idő megold mindent. De ezek a sebek soha nem fognak begyógyulni, mert ezek a fájdalom túl valóságos ahhoz. Ezért is tudom, hogy sok mindent nem tud eltörölni az idő. Még mindig tiéd az egész lényem. Arthur jól jegyezd meg, bárki jönne aki a helyedre lép, elmondom neki, hogy milyen szép is volt a mi kapcsolatunk. A láng továbbá is ég a szívemben, és a tűz még tovább égni fog. Nagyon szeretlek téged Arthur Smith."-hallottam ahogy Harry hangja a végén elcsuklik
-Ennyi elég volt.-elléptem az ablakból, és szó szerint kitéptem Harry kezéből a naplómat.
-Ne haragudj ha ezzel felszakítottam a régi sebeket, de nagyon szépen leírtad.-próbált kedveskedni, de én nem fogadtam el a kedvességét
-Hmm...szerintem ideje lenne hazamenned.
-Amúgy Arthur képe miért van egy Jamaicás képkeretbe?-úgy tett mintha nem is hallotta volna, hogy mit mondtam neki az előbb
-Azért Styles, mert így olyan mintha Jamaicán nyaralna, és ezért nem lenne itt velem. Érted?-kicsit megemeltem a hangomat

*Eközben Zayn szemszöge
Mikor eljutott a tudatomig, hogy Hazza egyedül hagyta Skye-t ebbe a nehéz helyzetbe, azonnal kiviharoztam a szobámból, és tudtam hogy nekem most Skye mellett a helyem, akármennyire is megbántottam Őt. Szüksége van rám.
Felkaptam magamra a bőrkabátomat, és elkezdtem futni Skyehoz. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi csak az, hogy biztonságba tudhassam Őt, magam mellett. Ennyi az egész. Percek alatt megérkeztem a házukhoz, ahonnan elég tisztán lehetett hallani, a szülei kiabálását. Erőt vettem magamhoz, és hosszasan megnyomtam a csengőt. Semmi válasz. Újra próbálta, de semmi. Ezt az ördögi kört játszottam egy ideig, de meguntam. Ezért addig nyomtam a csengőt ameddig ki nem nyitották az ajtót.
-Ki az?-nyitotta ki mérgesen az apja
-Jó estét, elnézést a zavarásért, de Skyehoz jöttem.
-Fel az emeleten, jobbra a második ajtó.-hadarta az apja
-Ismerem a járást, köszönöm.-kezet fogtam az apjával, aki kicsit se tűnt nyugodtan.- Jó estét Mrs. Styles.-köszöntem az anyjának, akinek ki voltak sírva a szemei. Gyors léptekkel felmentem a lépcsőn, majd bekopogtam Skye szobája ajtaján.
-Tűnj el akárki is vagy.-kiabált. Nem szóltam semmit, mert tudtam hogy utál engem, és a pokolba kíván. Ezért újra, és újra kopogtam. Tudtam, hogy Skye nem egy türelmes típus, ezért előbb vagy utóbb kifogja nyitni az ajtaját.
-Mondtam, hogy tű..-nyitotta ki mérgesen az ajtót, és még a szó is belé fagyott, amikor meglátott az ajtaja előtt.
-Skye, engedj be kérlek.-néztem rá nagy szemekkel
-Még van képed idejönni?-próbálta becsukni az ajtót, de odatettem a lábamat, és így nem jött össze neki.
-Kérlek Skye, hallgass meg.

-5 perc.-nyitotta az ajtót. Akármennyire is mérges volt gyönyörű volt. Mikor beléptem a szobájába, nem ismertem rá. Minden szét volt dobálva. A családi képek, ketté voltak szakítva. Az összes ruhája a földön hevert, a telefonja pedig darabokban voltak.
-Skye...-mélyült el a hangom a látvány miatt
-Ezt az oldalamat nem ismered még Zayn...-kezeibe temette az arcát
-Skye, nyugalom azért jöttem, hogy megnyugtassalak.-próbáltam megölelni, de ő eltolt magától
-Megnyugtatni? Még van képed azok után, hogy miként viselkedtél velem? Örülj neki, hogy nem váglak pofon...-elfordult tőlem
-Hallgass meg kérlek...nagyon sajnálom.
-Nagyon sajnálod? Ezt a szót többször hallottam már a szádból, mint azt a szót, hogy "szex". Ami valljuk be eléggé lehetetlennek tűnik, de Zayn Malik még mindig tud meglepetéseket okozni nekem.-teljesen kikelt magából, nem ismertem rá.
-Skye én tényleg nagyon sajnálom, és amint meghallottam, hogy mi történt futottam hozzád.
-Nem érdekel a rohadt kifogásod! Hány lánnyal játszottad ezt el? Tudod mit, inkább ne is válaszolj. Zayn kérlek menj el, így se érzem jól magam, főleg, hogy te is itt vagy így meg végképp kész vagyok.
-Ennyire megbántottalak?-abban a percben tudatosult bennem, hogy mennyire bántottam meg

-Még kérdezed? Nem elég, hogy anyáék itt ordítanak. Harry teljesen bezárkózott, egy lány miatt, akiről nem képes beszélni. Aztán te...te...aki a legjobban megbántott. Semmi nem lesz már olyan mint régen, érted? SEMMI!

8. Fejezet

Sarkon fordultam, hogy mégse megyek el hozzá nem akarok megint abba a hibába esni mint mindig. Ahogy megfordultam szembe találtam magamat Zaynnel.
-Csak nem hozzám indultál?-nézett rám lenézően
-De igen...-néztem le a földre
-Miért Skye? Miért jössz utánam?
-Én..én...nem tudom Zayn...talán mert érdekelsz?!
-Miért érdekellek én téged? Ilyen jó pasi lennék?-kacéran vigyorgott
-Ha nem lenne ekkora arcod, és ha tudnál a lányokkal bánni akkor igen, jó pasi lennél.-emeltem fel a hangomat
-A nőkkel jól tudok bánni, de lányokkal nem. Ezek között nagy a különbség Skye.
-Ezt most úgy érted, hogy én kislány vagyok?-éreztem ahogy a könnyeim elkezdenek folyni az arcomon, nem akartam hogy így lásson Zayn, de Ő kihozta belőlem.
-Szép lány vagy Skye, és talán még akartam is tőled valamit, de nagyon kislányosan viselkedsz.-rázta meg a fejét
-Azért lennék kislányos mert nem feküdtem le veled, és nem lettem az első szavadra a barátnőd?-szipogtam
-Mondhatjuk így is.
-Nagyon el vagy tévedve Zayn...nagyon.-ez volt az utolsó szavam hozzá. Fogtam magam és elindultam hazafele a szakadó esőbe. Még hallottam, ahogy utánam kiabált, hogy mennyire jó a fenekem. Igen, Zayn ezekhez értett csak. Nem hittem a fülemnek, mikor meghallottam hogy fut utánam Zayn. Reménykedtem benne, hogy bocsánatot fog kérni.
-Skye szóltam hozzád.-fogtam meg a vállaimat
-Zayn?-megfordultam, és csillogtak a szemeim a boldogságtól, hogy talán van még remény.
-Jó a feneked ebbe a nadrágba.-kacsintott
-Csalódtam benned, undorító vagy.
-Miért bébi?-összeráncolta a homlokát
-Nem azért amiket tettél velem, hanem azért mert Te tetted ezeket a dolgokat.-megint elkezdtem sírni de nem érdekelt. Elkezdtem futni, hogy még véletlen se jöjjön megint utánam. Azt hiszem, itt ért véget a kettőnk közötti kapcsolat.

*Nia szemszöge
Az ablakban ültem, és néztem ahogy zuhog az eső. Közben az elmúlt estén gondolkoztam, és féltem, hogy ezek után hogy fog hozzám viszonyulni Harry. Régen nagyon jóba voltam vele. 10 évesen ő volt az én nagy szerelmem, még szerelmes levelet is írtam neki, de soha nem mertem neki odaadni. Azóta ezek az érzések meghaltak bennem, és Harryben is meghalt a jóindulat felém.  Ezért is változott meg a kapcsolatunk. Talán neki köszönhetem azt, hogy ilyen zárkózott lettem. Ahogy ültem az ablakban eszembe jutott, hogy 3 éven át írtam naplót. Elővettem a szekrényem mélyéről, és beleolvastam. Megtaláltam azt a bejegyzésemet, amit akkor írtam amikor elment mellőlem az az ember akit a világon a legjobban szerettem. Mindennek már több mint 4 éve.

"Már 1 hónapja, hogy itt hagytál bennünket. Még most se engedi a tudatom, hogy megküzdjek ezzel a gondolattal. Emlékszem arra a pillanatra amikor az anyukád felhívott engem, hogy te nem vagy többé, mert lezuhant a géped, pedig te csak az apukádat szeretted volna meglátogatni, akit annyira szerettél. Összeestem, sírtam  nem is keveset. Magamat okoltam, hogy miért nem mentem veled, és akkor még most is együtt lehetnénk. Az lényegtelen, hogy hol, a lényeg az hogy ketten, örökké. Azonnal átrohantam anyukádhoz, és  az öcsédhez, aki annyira szeret téged. Megöleltem anyukád, próbáltam vigasztalni miközben kisírta mindkét szemét, miközben én is a saját könnyeimmel küzdöttem. A tesód, hirtelen fel sem fogta az egészet, és hangos sírásban tört ki, amikor eljutott a tudatáig, hogy a példaképként tekintett testvére soha nem tér haza. A sírás csak úgy visszhangzott az egész házban. A könnyek pedig hangosan potyogtak a földre, nehéz lett volna megállapítani melyik kié, de ez nem számít. Arthur basszus, gyere már vissza! Nagyon szeretlek, és soha senkit nem fogok annyira szeretni mint téged. Hiányzik az, ahogyan régen volt, tudod? Most már mindenki nehezebben mosolyog. Hiányzik a mosolyod, és az a jellegzetes nevetésed. Nagyon szeretlek téged."

Miközben ezeket a sorokat olvastam, elkapott a sírás. Nagyon szerettem Arthurt. 1 évet voltunk együtt. A mai napig nem tudtam megemészteni, hogy ő már nincs többé. A sírást, egy hangos ajtócsapódás szakította félbe, ami gondolom Zayn lehetett, de abban a pillanatban hidegen hagyott, ezért elővettem a legelső naplómat amit még kb. 10 évesen írtam. Megtaláltam azokat az részeket amiket Harryhez írtam. Ami egy kicsit megmosolyogtatott.

"A mai napomat, és Harryvel töltöttem. Elmentünk fagyizni, és megnéztünk egy filmet. Elkezdtünk párna csatázni, és azt mondta, hogy milyen szép vagyok. Aaaa álmaim fiúja, biztos ő a lesz a gyerekeim apja. Annyira kis cuki göndör fürtjei vannak. Éésésés annyira szép hangja van. Írtam is hozzá egy kis levelet, de nem merem odaadni neki. Holnap is jön hozzánk, és elmegyünk a játszótérre, amit annyira szeretünk. Szerintem 8 év múlva is, ilyen jó lesz a kapcsolatunk."

Megmosolyogtam, ahogyan és amiket írtam. Visszagondoltam, hogy akkoriban milyen jó is volt. Skye, Zayn, Harry, és én. Mi voltunk a legjobb barátok. Sajnos ez változott. Hihetetlen, hogy az emberi kapcsolatok, 180 fokos fordulatot tudnak venni. Azért sajnálom.

-Nia te meg mit olvasol?-nyitott be a szobámba Zayn
-Ő semmit.-csuktam össze gyorsan a naplómat
-Mutasd már!-jött közelebb
-Nem Zayn, tényleg semmit.
-Arthuros bejegyzéseket olvasol?-komollyá vált a hangja
-Igen...-hajtottam le a fejemet
-Ő most fentről néz téged, és vigyáz rád. Nagyon szeretett téged.-ölelt meg, ami nagyon jól esett
-Tudom...nagyon hiányzik.-hangos sírásba törtem ki
-Shhh nyugi hugi.-nyugtatott. - Arthur majd küldeni fog hozzád, egy olyan pasit aki ugyanúgy fog szeretni mint ő, talán jobban. Hidd el.-simított végig a hátamon
-Remélem.-szipogtam. - Amúgy olyan bejegyzéseket is olvastam, amikor még négyen legjobb barátok voltunk.
-Te Skye, Hazza meg én?-mosolygott
-Igen..és tudod azok a napok, inkább évek nagyon hiányoznak nekem.
-Nekem is nagyon. Engem az zavar, hogy Hazzával ennyire megutáltátok egymást, vagyis inkább te őt.-nézett mélyen a szemembe
-Hidd el van elég nyomós okom, nem szeretni őt...de mégis hiányzik.-néztem le a földre, és a hajam már többé nem takarta azt a bizonyos "Harry Styles" foltot a nyakamon.
-Nia...nagyon megbántottam Skye-t...elég ronda dolgokat vágtam a fejéhez.
-Akkora egy tapló vagy Zayn!-felemeltem a hangomat
-És az nem volt tapló, aki ezt a foltot hagyta a nyakadon?-nézett rám rosszallóan
-Sziasztok, bejöhetek?-lépett be a szobámba Harry

7. Fejezet

Amint megláttam magamat a mosdó tükrében, legszívesebben ott helyben elástam volna magamat a szégyen miatt. Mindig is vigyáztam magamra, de most egy idegen által hagyott kékes-zöldes-lilás folt díszeleg a nyakamon. A hajam külön életet él, a szám pirosságáról nem is beszélve. Ja azt kihagytam, hogy a ruhám több helyen is elszakadt, amit nem értek. Hideg vízzel megmostam az arcomat, és nem érdekelt hogy Skye merre lehet, de hazaindultam. Nagyon féltem egymagam az sötét hideg utcákon, de nem akartam semmi mást csak otthon lenni biztonságban. Szerencsésen hazaértem, felrohantam a szobámba, gyorsan levetettem magamról a ruhát, amit azzal a lendülettel ki is dobtam a kukába. Megfésültem a hajamat, és próbáltam magamat rendbe hozni. Undorodtam magamtól, és féltem is egyben hogy ki lehetett az az idegen pasi aki ezt művelte velem. Lehet nem is idegen, csak az alkohol miatt nem ismertem meg? Ilyen nem történhet meg velem...vagy mégis. 

*Másnap reggel
Elég hamar keltem fel reggel, mert még annyira fel voltam zaklatva az esti események miatt. Gyorsan felöltöztem, és nagy léptekkel lementem a konyhába, hogy a szokásos reggeli kávétól feléledjek.

-Zayn te meg mit csinálsz itt?-a testvérem a konyhaasztalon aludt
-Jézusom, hol vagyok?
-Itthon te idióta. Már megint mit csináltál?-emelte fel a fejét az aztalról
-Ha te az tudnád..
-Nem tudom, ezért légyszíves mond el!-utasítottam
*Visszaemlékezés
Nagyon jól éreztem magam Skyeal az este, de nagyon elcsesztem a dolgokat, azzal amikor megkérdeztem, tőle, hogy lesz-e a barátnőm.
-Skye lennél a barátnőm?
-Na álljon meg a menet Zayn...-tolt el magától
-Most már megint mi van?! Azt hittem te is akarod...
-Miért kell velem ilyen rondán beszélned?-halkult el a hangja
-Bocs Skye, de nem tudok rajtad kiigazodni.
-Zayn... én félek tőled.-egész végig a földet nézte
-Félsz tőlem?-ennyire még soha semmi nem esett rosszul
-Igen... Nem bízok benned annyira, hogy a barátnőd legyek. Mindig bennem lenne, hogy "mi van ha?" és így én nem tudok élni, hogy állandóan féljek, és rettegjek, hogy mikor fogsz elhagyni, és megcsalni. Nem ez még nem megy.
-Skye..te vagy a világ legkiismerhetetlenebb embere. Más lány már rég a nyakamba ugrott volna, ha csak rámosolyognék. Téged még meg is kérlek, hogy legyél a barátnőm...erre te meg...
-Ne is folytasd Zayn. Kibaszott nagy tapló vagy, és nem hiszem el, hogy megint bedőltem neked. Soha többé nem akarlak látni !-kiabált
*Visszaemlékezésnek vége
-Te megint ezt tetted Skyeal?-kiakadtam teljesen
-Sajnálom...-húzta félre a száját
-Ezt ne nekem mond, hanem Skyenak. Ja nem, még se neki, mert ő szóba se fog veled állni. Gratulálok.-félre söpörtem a hosszú hajamat
-Nia.. fordulj csak meg.-kelt fel Zayn az asztalról
-Mi a baj?
-Mi az a kibaszott nagy folt a nyakadon? Ki tette ezt veled? Megölöm.-olyan dühös lett Zayn, amilyennek még sosem láttam. -Nia te nem ilyen lány vagy. Egyetlen egy pasi sem érhet hozzá, ameddig én azt nem mondom. Értetted? Most pedig mond el, hogy kitette, hogy megtudjam ölni.-elkezdtem félni a saját tesómtól, na meg attól, hogy mit fog szólni, hogyha elmesélem, hogy semmire sem emlékszem.
-Én-én..megcsúsztam és elestem.-nyeltem nagyot
-Ne nevettess már... sok ilyen nyomot hagytam már sok lány nyakán. Pont én ne tudnám, hogy mi az?-flegmán nevetett. - Most elmondod kitette, vagy...
-Nem tudom Zayn...-elkezdtem sírni
-Mi az, hogy nem tudod?
-Nem emlékszek semmire...és nem tudom kitette.-amikor elkezdtem még jobban sírni megszólalt a csengő.
-Megnézem, hogy ki az, de utána mi még számolunk.
Én csak ott ültem magatehetetlenül a széken, és hallgattam ahogy Zayn nagy léptekkel közelít az ajtó felé. Nagyon féltem, hogy anyuék értek haza. 
-Csá tesó!-hallottam Harry hangját, aminek most az egyszer örültem, hogy nem anyuék azok. -Tegnap egy csajszinak annyira kiszívtam a nyakát egy sikátorban, hogy ilyet még soha nem toltam.-ahogy ezeket a szavat hallottam kikerekedtem a szemeim, és az ujjaimat a lila folton húztam végig, és imádkoztam, hogy álom legyen amit most élek át.
-Jó reggelt Malik.-jött ült le velem szembe Harry
-Neked is.-hajtottam le a fejemet, hogy még csak véletlenül se nézzek a szemébe
-Most nagyon szégyelli magát az én drága testvérem.-kezdett bele Zayn, amiért nagyon átkoztam, hogy felhozta ezt a témát...féltem az igazságtól. -Mutasd meg a nyakad Nia.-utasított Zayn
-Nem fogom...-hajtottam még lentebb a fejem. Egy hirtelen mozdulattal Zayn megfogta az ujjaimat, és levette a hatalmas lila foltról. Végem.
-Na tegnap ezzel lett gazdagabb Nia...és nem emlékszik ki csinálta ezt neki.-ebben a pillanatban felnéztem Harryre, és azt a tekintet ami akkor ült az arcán soha nem fogom elfelejteni. Összeszűkítette a zöld szemeit, elkezdtem tördelni a kezeit, és szaporábban vette a levegőt mint általában.
-Megesik az ilyen...-nézett lefele Harry
-Na jó Hazz várj itt letusolok, és megkeressük azt a csajt akinek kiszívtad a nyakát.-kacsintott Zayn. Annyira utáltam amiatt, hogy ott hagyott kettesbe Harryvel.
-Tegnap a sikátorban szívták ki a nyakad?-nézett rám rosszallóan
-Igen.-suttogtam 
-Fekete szoknya, és piros felső volt rajtad?
-Igen...-suttogtam, de ekkor már tudtam, hogy Harry volt az a személy akivel tegnap közelebbi viszonyba kerültem.
-Bassza meg.-nagy lendülettel fel állt a székről, és kiviharzott az ajtón.
Azonnal felszaladtam a szobámba, és elkezdtem zokogni. A tudat, hogy egy olyan ember nyúlt hozzám, akit utálok, és a hátam közepére sem kívánok...felfoghatatlan. Nem volt ahhoz se erőm, hogy Skyne-nak elmeséljem  ezt az egész dolgot. Senkinek se akarta róla beszélni. Nagyon féltem, hogy Harry mit fog tenni. Harry tulajdonképpen nem a jó emberek táborát erősíti, hanem inkább a balhésokét. Rettentően féltem, hogy ezek után bántani fog engem, és zaklatni..én azt nem élném túl.
-Nia, Harry hova tűnt?-nyitott be Zayn a szobámba
-Öhm... az anyja hívta el kellett mennie...-hazudtam
-Kössz.-kicsit megkönnyebbültem, hogy nem hozta fel Zayn a tegnap esti esetet...


*Skye szemszöge
Egész délelőtt Zaynen járt az agyam, és nem tudtam feldolgozni azokat amiket a fejemhez vágott. Nagyon naiv vagyok és voltam is, ezért is döntöttem, úgy hogy elmegyek Zaynhez, mert én azt nem fogok kibírni, hogy ne legyen mellettem...még ha csak barátként akkor is. Szükségem van rá.
Ahogy sétáltam az utcán Zayn felé, hirtelen minden elsötétült, és elkezdett zuhogni az eső. Talán ez egy jel, hogy hiba lenne Ő hozzá menni...

Szereplők

Nia Malik

Zayn Malik

Skye Styles

Harry Styles

6. Fejezet

*Eközben Skye szemszöge
-Zayn figyelj, menjünk be mert Niát magára hagytam, ami ilyen állapotban nem túl jó ötlet...na meg hát pisilnem is kell. 
-De csak mert szépen kéred.-nyalta meg újra az ajkait, majd kéz a kézben visszasétáltunk a Funky Buddhába. Elkezdtem a szememmel keresni Niát, de sehol sem láttam, ezért fogtam magam és bementem a mosdóba, Zayn pedig a mosdó előtt várt engem. Mikor beértem a mosdóba, elkezdtem ugrálni örömömben, hogy végre itt van az a pasi, akire már egész kiskorom óta vágyom. Gyorsan rendbe szedtem magam, és kiindultam.
Mikor kinyitottam az ajtót, elég érdekes pillanatot kaptam el. Éreztem, ahogy gombóc lesz a torkomban, mikor ránéztem Zaynre, és egy ismeretlen lányra.
Száját szorosan Zaynére nyomta. Zayn már megint átvert. Szánalmasnak éreztem magam, hogy hogyan lehetek ilyen naív.

*Zayn szemszöge
Amint épp Skye-ra vártam, megláttam az egy nem túl kedves ismerőst...
-Oh...Rachel...szia...-köszöntem nem túl kedvesen
-Zayn drágám szia.-puszilt meg az a lány, aki elég régóta belém van esve. -Ma este nincs kedves szórakozni egy kicsit?-egyre közelebb jött és hirtelen megcsókolt. Próbáltam eltolni magamtól Rachelt, mert annyira dühös lettem hogy simán megütöttem volna.
-Felejts már el engem.-löktem el magamtól Rachelt, megpillantottam Skyet, ahogy lefagyva áll az ajtó előtt. Egyenesen a szemembe nézett.
-Na Zayn szívem, mi még találkozunk.-dobott egy puszit Rachel, mint egy rossz utca széli lány. Skye hirtelen megindult a nagy tömeg felé, és kifele tartott. Tudtam, hogy most utána kell mennem.
-Skye állj meg!-kiabáltam utána az utcán
-Hagyj békén Zayn!-kiabált, de rám se nézett. Úgy látszik nem hatotta meg, hogy utána mentem, mert szinte még sietősebbre vette a tempót. Annyira gyönyörű volt még így dühösen is. De megint én csesztem el.

*Skye szemszöge
Irtózatos módon haragudtam Zaynre. Ennyire undorító emberrel még soha nem találkoztam, aki két nap leforgása alatt, kétszer verjen át. Már szinte futottam, hogy utol ne érjen Zayn, de mivel ő nagyobbakat lép mint én, ezért nem volt nehéz dolga velem. Szinte hallottam Zayn hangos lihegését a háta mögül, de nem álltam meg egy másodpercre sem. Egy sötét rejtett utcára tértem, hogy hátha elkerül engem de tévedtem. Véletlenül megbotlottam egy nagy fadarabba, és kibicsaklott a bokám. Emiatt muszáj volt egy pillanatra megállnom. 
-El is törhetted volna a lábad. Máskor várj meg Skye.-hallottam hátam mögül Zayn hangját. Ijedtemben felugrottam, mikor megéreztem Zayn hideg kezét a csuklómon. 
-Szállj le rólam.-hajtottam le a fejem, hogy még véletlen se tudjak belenézni a szemeibe, mert tudom hogy akkor bármit megbocsájtanék neki.
De Zaynt nem érdekelte, hogy mit mondok neki. Még soha nem láttam ilyen ridegnek, de mégis gyengédnek őt. Hátamat nekinyomta a falnak ami egy kicsit fájt, de még ekkor se néztem bele a szemeibe, de ő ezen pillanatok alatt változtatott. Kezével megfogta az államat, és felemelte, ezért sajnos bele kellett néznem azokba a szemekbe...
-Hagyd abba kérlek...-kértem
-Nem csókoltam meg Rachelt.-szinte suttogott. -Ő csókolt meg engem.
-Láttalak Zayn.-csuklott el a hangom. - És én még beakartam neked őszintén vallani, hogy mit érzek irántad.-mondtam, de Zayn csak értetlenül megrázta a fejét.
-Skye...-nézett mélyen szemembe, mivel nagyon jól tudta, hogy ez a mélypontom. -Születésünk óta ismerjük egymást, kérlek bízz bennem. Kellesz nekem.
Amikor Zayn kimondta ezeket a szavakat, úgy éreztem hogy teljesen biztonságban vagyok, és hogy mindennél jobban akarom őt.
-Ezek csak szavak Zayn, amiknek hatalmas súlyuk van...de ezeket nem elég kimondani, hanem bizonyítanod is kéne...de neked csak a szád nagy.-mondtam, és ekkor olyan dolog történt amire egyáltalán nem számítottam. Két lehetőségem volt. Az egyik az, hogy megcsókolt mint a filmekben, de tudtam , hogy ez ebben a pillanatban lehetetlen. A másik lehetőség pedig az, hogy kiröhög, és visszamegy bulizni, és minden lányt megszerez pár óra alatt.
Lehetetlenek nincsenek. Gondoltam ezt magamban, amikor Zayn meleg ajkait éreztem a számon. Már szinte levegőért kapkodtunk, annyira akartuk egymást.
-Akarlak.-suttogta Zayn a fülembe
-Aludj ma nálunk.-motyogtam, mivel annyira felduzzadtak az ajkaim, hogy alig bírtam beszélni.
-Legyél a barátnőm Skye.-homlokát az enyémhez nyomta
-Héhéhé Zayn...-toltam el magamtól.