11. Fejezet

Felálltam az ágyról, oda sétáltam Zaynhez, magam elé fordítottam és megcsókoltam. Nem bírtam az érzéseim felett uralkodni, és nem is akartam.
Az elején éreztem, hogy Zayn nagyon meglepődött, hogy így letámadtam, de nem volt ellenére. Szép lassan ledöntött az ágyra, majd megszakította a csókunkat.
-Biztosan szeretnéd Skye? Nem kötelező...
-Fogd már be.-esélyt se adtam neki, hogy hozzám szóljon, hanem gyorsan megcsókoltam. 
-Jó lesz, bízz bennem.-suttogta a fülembe
Magabiztosan éreztem magam, és éreztem hogy Zayn tényleg biztonságban tart engem. Ez az érzés felülmúlhatatlan. Zayn csókjai még édesebbek, és gyengédebbek lettek. Ujjaimmal beletúrtam a már így is kócos hajába, miközben Zayn a hátamat kezdte simogatni, és kínzó lassúsággal vette le rólam a felsőmet. Végigsimította a melleimet, és belemosolygott a csókunkba. Itt már eléggé megjött a bátorságom, és elkezdtem az ő felsőjét is lehúzni. Mikor nagyon nehezen levettem róla, megpillantottam a tökéletes felső testét. Köpni nyelni nem tudtam, sexgod. 
Amikor már mindketten majdnem meztelenek voltunk, a csupasz mellkasamhoz öleltem, és éreztem ahogy ver a szíve.
-Ezt váltod ki belőlem, érzed?-nézett rám nagy szemekkel Zayn
-Belőlem pedig ezt.-ledöntöttem újra az ágyra, és elérkezettnek láttam az időt, hogy megtörténjen az amire már régóta várunk mindketten.ű

*Eközben Nia szemszöge
-Basszus Harry megfogunk ázni.-nyitottam ki az esernyőt
-Mekkora fless, hogy éjfélkor itt sétálunk szakadó esőbe.-röhögött
-Hát majd az is fless lesz, hogyha holnapra mindketten beteg leszünk.-forgattam a szemeimet
-Jajj Nia, próbáld már elengedni magad, és élvezd már ki az élet mindegy egyes percét. Mert nem tudhatod, mikor lesz vége..
Harry utolsó szavain nagyon elgondolkoztam, és rájöttem, hogy tényleg élveznem kéne az életet, és nem a szürkeségben élnem.
-Na jó meggyőztél.-sok év eltelte után, most mosolyogtam először Harryre
Rengeteget beszélgettünk Harryvel sétálás közben, ő is elmesélte mi történt vele ameddig nem beszéltünk, és én is. De egy dolog viszont nem hagyott nyugodni.
-És te meg Lottie együtt vagytok?-eléggé bizonytalanul kérdeztem meg, mert féltem a válaszától
-Alkalmi.-adta az egyszerű választ
-Oh...akkor nem sokat változtál.
-Tudod Nia, én is ember vagyok, és vannak szükségleteim...de amúgy utálom mint a szart.-némi cinikusságot hallottam a hangjában
-Na jó most menjünk haza, mert nem akarok veled megint összeveszni.-mondtam
Legszívesebben ott helyben leoltottam volna Őt, hogy mégis mit képzel magáról, hogy így kihasznál egy lányt? Jó persze Lottie az iskola "közös lyuka" de akkor is, ez annyira undorító. Persze, mi mást várhattam volna tőle?!
Haza fele menet, próbáltam elterelni a gondolatomat, Lottieról és Harryről, de nem ment. Egész végig egy kép volt előttem, hogy ők ketten egy ágyban... még a hideg is kirázott. Kis idő után hazaértünk, de lehet épp rosszkor.
-Jézusom Harry, mik ezek a hangok?
-Drága Nia ezek a tesóink.-megnyalta az alsó ajkát, és elkezdtem félni Harrytől. 
-Na jó, inkább menjünk aludni.-elkezdtem felfutni a lépcsőn, de Harry a karom utána kapott.
-Mi most nem fogunk aludni.-jelentette ki teljes komolysággal.