4. Fejezet

-Hallgatlak Malik.
-Jajj ne már Skye, ne kezd azt amit a húgom, és a tesód művelnek...
-Befogtam.-elröhögtem magam. -Tehát mit is szeretnél elmesélni?
-Elfogunk költözni.-jelentettebe be Zayn
-Hogy mi?-nem akartam hinni a fülemnek. -Nia nem is mondta nekem...szép barátnő
-Nia nem tud még róla...Nem akarták neki anyuék elmondani, mert tudjuk milyen rosszul érintené őt ez az egész dolog.
-És és ez, hogy lehet? Hova mentek? De miért?-kezdtem el hisztizni
-Dublinba...
-De hát az...
-Írországban van.-fejezte be a mondatomat Zayn
-Nem Zayn te nem mehetsz el. Ezt nem teheted velem.-elkezdtek folyni a könnyeim
-Már miért ne mehetnék el?-nézett rám flegmán
-Azért nem Zayn..mert...kellesz nekem basszus, és ha most elmennél, akkor nem lehetne közöttünk semmi...-olyan dolgok csúsztak ki a számon, amiknek nem kellett volna
-Akkor van egy jó hírem.-mosolyra húzódott a szája
-Még pedig?
-Nem költözünk sehova, csak kíváncsi voltam, hogy hogyan reagálsz erre.
-Hogy te mekkora egy bunkó vagy Zayn Malik. Ez most mire volt jó?
-Nyugi bébi, legalább mostantól nyílt lapokkal játszunk.-húzta fel a szemöldökét és közelebb lépett hozzám
-Ne gyere közelebb undorodom tőled!-és egy hirtelen mozdulattal megpofoztam. Zayn hirtelen a piros arcához kapott, én pedig gyors léptekkel elhagytam a helyszínt. Nem is vártam meg Zayn reakcióját, de lehet jobb is. Azt hittem, hogy Zayn legalább utánam jön, megfogja a karomat, és magához húz, mélyen a szemembe néz, és bocsánatot kér, pont úgy mint a filmekben. De ismét csalódnom kellett Zaynben, mert nem jött utánam. Életem legrosszabb perceit éltem át.

*Nia szemszöge
Nagy nehezen haza ráncigáltam Harryt, de mivel elvesztette a lakáskulcsait, így magamhoz hoztam, aminek egyáltalán nem örültem, de nem hagyhatom egyedül ezt a szerencsétlent.
-Na Styles, most pedig azonnal lefekszel aludni ameddig én gyors letusolok.-utasítottam és megmutattam neki a vendégszobát. Harry mindenféle ellenkezés nélkül, bement a szobába ( már amennyire tudott menni ), és megpróbált lefeküdni az ágyra. Én gyorsan bementem letusolni, és az este eseményei pörögtek le előttem, és azon kezdtem el agyalni, hogy Harry és Lottie tényleg együtt lehetnek-e. De nem akarok rákérdezni Harrynél, mert az számára azt jelentené, hogy féltékeny lennék Lottiera amiért együtt van vele. De én ezt egyáltalán nem akarom, mert kicsit se vagyok féltékeny Lottiera...sőt sajnálom, hogy megszületett. Gyorsan letusoltam, és a szobám felé vettem az irányt, amikor észrevettem hogy az ajtó tárva nyitva van, amit nem értettem mert amikor elmentem becsuktam. Ahogy benéztem a szobámba, megláttam, hogy Harry az ágyamon alszik. Mondanom sem kell, hogy eléggé meglepett a látvány, mert ha az nem lett volna elég, hogy egy olyan személy alszik az ágyamban akit nem kedvelek, hanem még meztelenül is volt. Legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét, de nem akartam mert akkor felkelt volna, és nem fejeztük volna be a veszekedést reggelig...vagy a jobbik eset, hogy lehányt volna. Ezért próbáltam arrébb csúsztatni az ágyon, de nem nagyon sikerült. Ezért befeküdtem mellé, és bebújtam egy külön takaró alá, hogy még csak véletlen se érintkezzek vele...de a másik bukkanó az, hogy sajnos én is meztelenül szoktam aludni.